Tanulni, tanulni, tanulni!

„Aki nem hajlandó a tudásra áldozni pénzt, nem számol a tudatlanság költségeivel.” Tonk Emil

2017. szeptember 27., szerda, 06:00

Címkék: Büll & Strunz duális képzés EMCO képzés műszaki képzés műszaki oktatás oktatás

A tudás hatalom. Ez nagyrészt még akkor is igaz, ha napjainkban az internet tele van senkinek sem hasznos tudással. A műszaki ismeretekkel kapcsolatos tudás azonban az írott történelem kezdete óta a világot előremozdító erőként működik. Hazánkban mintha ezen a téren is egy helyben járás történne, az oktatási intézményekből kikerülő fiatalok minimális gyakorlati ismerettel és használható tudással vágnak neki az életnek. A gyakorlati képzésről és a műszaki oktatási intézmények infrastrukturális ellátottságáról Smoling László, az EMCO szerszámgépeket forgalmazó Büll & Strunz Kft. ügyvezető igazgatója beszélt a TechMonitornak.

Hogyan kezdődött az oktatási célú szerszámgépek kifejlesztése?

Az EMCO mintegy 35 évvel ezelőtt kezdett ipari rendszerű oktatóberendezések gyártásába a forgácsolás és a CNC-technológia területein. Prémiumszerszámgép-gyártóként mindig a legkorszerűbb berendezéseket állítja elő, és akkoriban szembesült azzal, hogy az IT kezdi meghódítani a szerszámgépek világát is. De gyárthatta a cég a világ legmodernebb CNC-szerszámgépeit, ha nem volt a piacon senki, aki tudta volna kezelni azokat. Valódi, a termelésben is használatos gépet viszont elég kockázatos egy diák kezébe adni: túl azon, hogy azt a gépet a termelésből kell elvonni, azzal is számolni kell, hogy a tanuló egy apró hibával is akár ütközéseket okozhat, ami komoly költségekkel és kiesésekkel járhat.

A cég tehát olyan rendszer kifejlesztésébe fogott, amit a valódi szerszámgépek oktatási célokra egyszerűsített változatának szánt. Ez idővel saját termékvonallá nőtte ki magát: a kisgépekben a hardver és a szoftver is külön, házon belüli fejlesztés, a nagygépekre pedig olyan érintőképernyős kijelzőt tesz, ahol a különböző gyártók vezérlései közül válogathat az oktató és a tanuló. Oktatógépeknek hívjuk, de a tréning része abban merül ki, hogy a vezérlés változtatható – a nagygépeket jellemzően olyan cégek vásárolják meg, ahol valós gyártás is folyik, de ugyanakkor oktatás is történik a műhelyekben. Jellemzően ezeken a gépeken történik a termékváltásokhoz kapcsolódó egyedi gyártás. Az ipar Nyugaton sem tartozik a legnépszerűbb hivatások közé, de az EMCO mindent megtett, hogy még a gépek dizájnja is illeszkedjen a fiatalok ízléséhez.

Milyen kereslet mutatkozik jelenleg a gépekre Magyarországon?

Az oktatási célú gépek jellemzően hullámokban jönnek be Magyarországra; időnként van pályázat és pénz, majd hosszú ideig semmi. Most éppen évek óta nincs pályázati lehetőség, márpedig a nagyvállalatok deklaráltan csak akkor vásárolnak oktatási célú gépeket, ha pályázati támogatást kapnak hozzá. Az iskolákban megtalálható 20–30 éves modellek mára teljesen elavultnak számítanak, oktatásra már nem igazán alkalmasak. Jelenleg azonban az oktatási intézmények nem tudnak gépeket vásárolni, mert a saját költségvetésüket nem maguk kezelik, nincs döntési joguk. Ebben a helyzetben gyakorlatilag nulla darab oktatási gépet tudunk idehaza értékesíteni, ami nagyon kirívó eredménynek számít az EMCO-nál, hiszen még a közép-amerikai banánköztársaságok is több forrást biztosítanak az oktatást célzó beszerzésekhez.

 

CONCEPT MILL 55 oktató marógép, érintőképernyős vezérléssel

Mennyire lehet egy gépgyártónak stratégiai terület az oktatás?

Az EMCO már több ezer rendszert értékesített az oktatás terén, ami sok millió eurós forgalmat jelent. A világon mindig van olyan ország, ahol eddig jellemzően más tevékenységből – mezőgazdaság, bányászat stb. – éltek, de a vezetés működő tőkét szeretne bevonzani. Ilyenkor törvényszerű, hogy az oktatás fejlesztését célozzák meg, innen pedig rövid úton el lehet jutni az EMCO gépekhez. Jelenleg Panamában fut a cégcsoport legnagyobb projektje, ahol több millió euró értékben invesztál a kormány az oktatási célú géppark kiszélesítésére és korszerűsítésére. Idehaza sem kellene minden évben feltalálni a spanyolviaszt, elég lenne átvenni azt, ami már számos országban kiválóan működik.

Egyszerűen hangzik, de vajon miért nem csináljuk?

Az általam ismert pályázatkiírók és iskolafenntartók gyakorlatilag mind jogi, közgazdasági vagy bölcsész területekről érkeztek. Én mint mérnök szinte nulla eséllyel tudom elmagyarázni nekik, hogy mennyire fontos egy ország oktatási rendszerében a modern géppark. A Mach-Tech kiállításon számos tanár látogatott meg minket, lelkesen beszéltek a gépekről, de szinte kivétel nélkül az volt a végszó, hogy a fenntartó nem támogatja az ötletet.

A fiatalok már eleve rossz üzenetekkel találkoznak. A rendszerváltás óta általánossá vált az a vélekedés, hogy csak az ér valamit, aki diplomát szerez; ennek nem kimondott folytatása pedig az, hogy aki kétkezi szakmát sajátít el, az semmit sem ér. Ilyen közvélekedés mellett kétszer is megfontolja az iskolafenntartó is, hogy ipari oktatógépekre irányítsa-e át a forrásokat. Egy nagyobbnak számító iskolafenntartóval – amely szinte korlátlan forrásokkal rendelkezik – egy éven keresztül tárgyaltam a gépekről, de a döntéshozók passzív rezisztenciája miatt gyakorlatilag semmit sem léptünk előre. A pozitív változás elmaradásának tehát nem mindig forráshiány az oka.

CONCEPT TURN 60 oktató eszterga, érintőképernyős vezérléssel

Milyen a tanártársadalom hozzáállása?

A tapasztalatunk szerint a tanári kar nyűgnek érzi ezt a fajta oktatást. Eleve kevés modern, gyakorlati szakismerettel rendelkeznek. Ismerjük a top 10 exportőr céget, náluk jellemzően működnek is az EMCO oktatógépek, és ezek a cégek sokkal inkább képben vannak a technológiai fejlesztések terén, mint a közoktatás. A középfokú képzés szakmai oklevelei az én félelmeim szerint úgy állnak össze, mint amikor a felsőoktatásban a diplomák kiadását nyelvvizsgához kötötték. Ez volt az az éra, amikor nagymértékben megnőtt a mérnöki tudományokban használhatatlan nyelvvizsgák száma. Van rá esély, hogy most is az alibiképzések korszaka jön el, pedig a cél az lenne, hogy ezek a gépek felkeltsék annak a 10-15%-nak a figyelmét, aki aztán az érettségi után mérnöki vagy gépkezelői pályára mehet. Ehelyett Magyarországon gyakorlatilag megszűnt a szakmai utánpótlás.

A társadalmi változások is ellenünk szólnak. Sokat dolgoztam Németországban, ahol a munkatársak a műszak végén hazamentek, és a garázsban vagy műhelyben tartott egy géppel még némi beszállítói munkát is vállaltak. Ez a gyártási kultúra egy társadalmi igényt teremt arra, hogy a gyerek műszaki képzése is megfelelő legyen. Ehhez képest Magyarországon kialakult egy szemlélet, miszerint a vidék éljen meg a mezőgazdaságból. Az eredmény is látszik már, hiszen egész országrészek ürülnek ki egyre gyorsuló ütemben. Pedig ezek a szakmák erős közösségfenntartó erővel is rendelkeznek: egy jó műszaki képzettséggel hazatérő fiatal vállalkozásba kezdhet, támogatást kaphat, és ahol már van munka és jövedelem, ott megmarad az óvoda, iskola, orvos és minden más.

Molnár László

Keresés
Bejelentkezés / Regisztráció
Média Partnerek