Harminc év távlatából

2021. január 13., szerda, 06:00

Címkék: célgépek gépgyártás Kvalix Leuze méréstechnika PLC szenzor szenzortechnika

Egy jó sikertörténetet megírni nem nehéz, csak kell hozzá a jó alapanyag. Az alapanyagra viszont várni kell. 30 évet várni talán túlzás volt, de ilyen hosszú idő alatt biztosan eldől, hogy egy vállalkozás kellően életképes-e ahhoz, hogy átevickéljen a modern magyar gazdaságtörténet megannyi buktatóján. Forró Péter, a Kvalix Kft. ügyvezető igazgatója a fiatal magyar vállalkozóknak is szolgált egy-két jó tanáccsal.

Hogyan indult a vállalkozás?

Már az egyetem utolsó évében is a vállalkozói lét lebegett a szemem előtt, amihez a rendszerváltás időszaka ideális körülményeket is teremtett – számos akkoriban alapított cégnek sikerült idővel vezető szerepre szert tennie a saját szektorában. Kezdetben egy műszaki fejlesztéssel foglalkozó kisszövetkezetben voltam tag, és a magyar ipar műszaki elmaradottságát látva vágtam bele 1990-ben az ipari automatizálásra szakosodott saját cégem létrehozásába. Kezdetben rendszerintegrációs feladatokat láttunk el PLC-n alapuló rendszerek létrehozásával. Az alapítás után három évvel vetette fel a német Rechner cég, hogy érdekelne-e a hazai képviseleti feladatok ellátása. Ódzkodtam az ötlettől, mert a képviseleti munkát nem tartottam mérnöki feladatnak, de némi hezitálás után adtam egy lehetőséget az együttműködésnek. Így indult el 1993-ban az a tevékenység, ami egészen idáig meg is határozta a Kvalix Kft. életét.

Akkoriban a BNV számított ipari szakvásárnak Magyarországon, és kiállítóként azt tapasztaltam, hogy a látogatókat kevésbé érdekelte a rendszerintegrációs kompetenciánk, az általunk forgalmazott szenzorokat azonban hatalmas tömeg állta körül. Ennek hatására mozdultunk el az érzékeléstechnika felé, és elkezdtük tudatosan felépíteni a portfóliónkat, geometriajellemzők, mint elmozdulás-, pozíció-, jelenlét- és távolságmérésre alkalmas választék kialakítására törekedve. De a korábbi alaptevékenység sem múlt el nyomtalanul; mindig is komoly szakmai háttérrel rendelkeztünk, ami nagy segítséget jelentett a talpon maradásban és a növekedésben – a hatékony műszaki támogatás az egyik legértékesebb beszállítói tulajdonság.

A szenzortechnika a 2000-es évek elején bővült ki a vezérléstechnikával, mégpedig az Unitronics PLC-megoldások képviseletének felvállalásával. Úgy is mondhatom, hogy hagytam magamat meggyőzni, és nem is kellett ezt megbánnom, mert egy olyan termékcsoport került hozzánk, aminél gyorsabban növekvőt sem addig, sem azóta nem láttam. Akkoriban teljesen újnak számított az a megoldás, hogy a PLC-t egybeépítették a megjelenítő felülettel, és a fejlesztő rendszereket is teljes mértékben integrálták. Ez – és a kedvező árszint – rengeteg visszatérő ügyfelet hozott nekünk, és a vezérléstechnika azóta is az árbevétel jelentős hányadát teszi ki.

Forró Péter, a Kvalix Kft. ügyvezető igazgatója

Az sosem merült fel önben, hogy elvállalják egyetlen meghatározó szenzormárka közvetlen képviseletét?

A termékválasztékot már egy ideje teljesnek érzem. A cél az volt, hogy a geometriai érzékeléstechnika minden alkalmazási területére legyen megfelelő megoldásunk, mégpedig a piacvezető gyártók köréből. A 90-es években még mindenki kereste a helyét a piacon, így ezt viszonylag könnyű volt kialakítani. Eleve igyekeztünk szűkre szabni az általuk képviselt márkák körét, és nem konkurens, hanem egymást kiegészítő termékekkel akartunk foglalkozni. A Leuze – az optikai érzékelő piacán betöltött második-harmadik helyével – önmagában is elég nagy cég ahhoz, hogy megindokolja egy önálló magyarországi képviselet létét, a többi érzékelőmárkánk pedig remekül kiegészíti a kínálatot. Kezdetben minden nagy szenzorgyártó egy-egy képviselettel volt jelen ez országban, de az idők folyamán ezeket leányvállalatok, képviseleti irodák váltották fel. Lehet, hogy túl jól csinálunk valamit, mert a mi leváltásunk még egyetlen partnerünkben sem merült fel. Épp ellenkezőleg: én vetettem már fel egy-két alkalommal, hogy vállalhatnának közvetlen jelenlétet is, ami nagyobb súlyt adna az adott márkának. Nem lenne ellenemre az elképzelés, és bár mindeddig nem valósult meg, a piaci trendeket figyelve egészen biztos, hogy valamelyik partnerünkkel hamarosan már a közvetlen képviselet megnyitásáról fogunk tárgyalni.

A második tevékenységi kör, a bérgyártás is a terveknek megfelelően fejlődik?

Az alkatrészgyártás területét tekintem én minden munkánk közül a valódi beszállítói feladatnak. A megmunkálógépeink nemcsak a gépgyártást szolgálják ki, hanem külső partnerek részére is értékesítjük a szabad gépkapacitást. Ez nem jelenthet tíz- meg százezres szériákat, mert sem a Kvalix Kft. profilja, sem a gépkezelőink képzettsége nem indokolja, hogy tömeggyártást végezzünk. Az operátoraink sem csak a munkadarabokat pakolják, hanem programozzák is a gépeket, így a kisebb, esetleg pár százas nagyságrendű feladatokat érzik a sajátjuknak. A bérgyártás terén is érzékelhető bizonyos mértékű visszaesés. Az ügyfeleink többségének megvan ugyanis a saját gyártókapacitása is, és a beszállítók csak kiegészítő szerepet játszanak a működésükben. A kereslet visszaesését tehát a beszállítói lánc érzi meg szinte azonnal. Így vagyunk ezzel mi is; a válság előtt két műszakban gyártottunk, most azonban egy műszakos termeléssel is meg tudjuk oldani az igények kielégítését – maximum némi túlórát kell beiktatni.

A Kvalix életét egyre nagyobb mértékben meghatározó célgépgyártás kapott új lendületet az új gyártócsarnokkal?

A 2008/2009-es gazdasági válság ideje alatt láttunk neki a gépgyártás tevékenységi kör felépítésének. Korábban sem állt távol tőlünk az új műszaki megoldások létrehozása, de ez egészen addig főleg villamos rendszereket jelentett. A célgépgyártás beindításával a mechanikai rész csínját-bínját is el kellett sajátítanunk. Két évvel ezelőtt nem utolsósorban azért költöztünk az új székházunkba, hogy a megnövekedett gyártócsarnok nagyobb gépsorok építését is lehetővé tegye, és ezáltal növekedhessen a célgépgyártásból származó volumen. Örömmel jelenthetem, hogy ez a cél teljesült, az elmúlt két évben olyan gyártóberendezéseket építhettünk meg, amelyek mérete és komplexitása eleve kizárta a korábbi telephely használatát. A minőségi munkavégzésre és a növekedésre tehát minden feltétel adott.

A megnövekedett gyártócsarnok nagyobb gépsorok építését is lehetővé teszi

Milyen változásokat hozott a jelenlegi válság a gépgyártásban?

Mint a legtöbb célgépgyártó, a mi munkáinkra is elsősorban az autóipar jelenti a felvevőpiacot. Ez mindig is így volt az elmúlt tíz évben, és ebben a mostani autóipari megtorpanás sem hozott gyökeres változást. A beruházások száma ugyan valóban csökkent, de az elektromobilitás gyártókapacitásának kiépítéséhez ugyanúgy célgépekre van szükség, és nem az automatizálás lesz az a terület, amit dekonjunktúra idején elnapolnak, sőt számos esetben még nagyobb erőforrásokat irányítanak át erre a célra. Bizonyos mértékű csökkenéssel persze számolnunk kell, de távolról sem igaz, hogy az autóipar megszűnt volna domináns ágazatnak lenni Magyarországon. A hosszú ellátási láncok sérülékenysége ráadásul már középtávon is újabb beruházásokat hozhat Kelet-Európába, amiből minden autóipari beszállító profitálhat.

A válság jótékony hatása lehet, hogy felgyorsítja a piac megtisztulását. A bőség éveiben ugyanis többen projektszerűen próbáltak gépeket építeni alkalmi csapatokkal, gyakran kérdéses körülmények között. Még nagynevű cégek is képesek voltak háttér nélküli cégeket megbízni gépépítéssel. Ha sok az ember és kevesebb a fóka, az talán minőségibb munkára ösztönzi majd az életképes gépgyártó cégeket. A visszaesés mindhárom tevékenységi körünket érintette, de kezelhető (10-12 százalékos) mértékben. Legkevésbé a gépépítés, a legnagyobb mértékben pedig a bérgyártás volumene csökkent. Hosszú távon pedig a célgépgyártás nyer teret nálunk a disztribúció és az abból fakadó bevételek terhére. Évtizedes távlatban úgy gondolom, hogy a disztribúció – a partnereink közvetlen szerepvállalásainak hatására – már csak elenyésző szerepet kap majd a Kvalix Kft. életében, és a célgépgyártás határozza majd meg a mindennapjainkat. Eddig szinte nem is volt olyan évünk, amiben ne történt volna jelentős előrelépés a terjeszkedésünk és a növekedésünk előremozdítására. A most elindított projektek – például az exportpiacok megcélzása – határozzák majd meg a következő évtizedet, és hiszem, hogy nem túlzott optimizmus, hogy számolhatunk újabb 30 évvel is.

Milyen tanácsot adna a kezdő vállalkozóknak, hogyan érhet meg egy új cég 30 évet?

Visszatekintve az gondolom, hogy a rendszerváltás idején könnyebb lehetett vállalkozást indítani. Biztos, hogy számos hibát elkövettünk, de azokban az időken ez természetes volt, és valószínűleg azok maradtak talpon, akik kevesebb vagy kisebb hibákat követtek el. Ez talán nem sokat változott, illetve annyiban igen, hogy tapasztaltabbak az új belépőket fogadó versenytársak. Annyit mondhatok, hogy én nem azért lettem vállalkozó, hogy sok pénzt keressek, hanem hogy létrehozzak dolgokat. A pénz nem egy sokadlagos szempont, de inkább csak az eredménye annak, hogy jól végeztük el a dolgunkat. Kell egy hajtóerő, hogy jobbak lehessünk másoknál, és hosszú távon a profit nem lehet az.

Molnár László

Keresés
Bejelentkezés / Regisztráció
Média Partnerek